2017. október 15., vasárnap

Dilemma (November 9., Vasárnap)

Bocsánat, hogy késtem a résszel és hogy csak ilyen rövidet tudtam írni, de még minidg meg kell tanulnom valahogy beosztani az időmet a sok tenni,tanulni valók mellett. Azért remélem tetszik.
Puszi,
Miss Alison xx

November 9., Vasárnap
Ha lehetne olyan díj, hogy a világ legboldogabb embere, akkor az tuti én lennék. Őrülten őrültem annak, hogy Dominikkal tölthettem tegnap a délutánom és annak, hogy tudom Izával neki most nincsenek rendben a dolgai. Ami lehet így picit gonosz, hogy az utóbbinak örülök, nem akarok rosszat Dominiknak, de azért jó azt tudni, hogy a kapcsolatuk már nem stabil.
Napi programom:tanulás, apummal kertben kertészkedés és lányokkal talizni, hogy megbeszéljünk mindent és végre együtt legyünk.
A tanulással gyorsan végeztem, valamilyen varázslatos módon. Mondjuk nem volt sok, így kimentem apumnak segíteni a kertészkedésben.
Gyorsan magamra vettem egy kötött mustársárga pulóvert és belebújtam egy kantáros farmerbe.
Gondoltam ez olyan kis kertészkedős szett, majd ehhez még egy gumikacsa színű gumicsizmát (komolyan olyan a színe).
Ma visszajött egy kis jó melengető napsütés, így mikor megállhattam pihenni az ásásban, akkor az arcomat napoztattam a sárgás-fehéres sugarakkal. A levegő friss volt még a tegnapi zápor miatt. A levágott fű illata pedig ....
-Bella,Bella! Arrébb tudod húzni kicsit a zsinórt? Beakadt- hát, ennyi az én költői énemnek. Apum rángatta a zsinórt, miközben továbbra is ment a fűnyíró borzalmas brümmögése.  Gyorsan oda szaladtam a beakadt részhez, majd percek alatt kibogoztam.
-Köszönöm- mosolyodott el és nagy élvezettel nyírta tovább a füvet. Én pedig folytattam az ásást a virágok elültetéséhez.

Mellettem anya szokásosan a vasárnapi ebédet főzte, én addig mellette valami kisebb sütit kezdtem el készíteni. 
-Mi volt tegnap a fiúval?-mosolygott rám érdeklődve. 
-Semmi különös, beültünk egy kávézóba és beszélgettünk - lapoztam vissza a recepthez. 
-Semmi érdekes? 
Mosolygott rám továbbra is érdeklődve, én meg kezdtem kicsit elpirulni.
-Csak rólam kérdezgetett, hogy mi van velem meg ilyenek-fordultam el hogy ne lássa rózsaszínben pompázott arcom és meg fordulva a másik pultra áttettem a kezemben levő receptes könyvet. 
-Hat, jó. Azért remélem megosztom velem ha mar lesz valami komolyabb-a hangjából hallva éreztem hogy meg mindig mosolyog.
-Persze.
Próbáltam lezárni a beszélgetést, majd rátértem az alapanyagok keresésére.
 Ha anya szeretet volna valamit meg mondani vagy beszélgetni velem, kevés sikerrel ment volna neki, mert eszembe jutott a tegnapi nap a varosban Dominkkal.
Így újra lejátszottam a fejemben azt a mesés pár órát. 

Ebéd után máris elkezdtem átöltözni a kis barátnős talira. 
Az idő már nem volt olyan fényes, szó szerint, így valami melegebb pulcsit kerestem magamnak a farmer melle.
Kint a kertben szüleimtől elköszönve elindultam gyorsan a kapu fele. Szokásos kis vasárnap ebéd utáni tevékenységük,jó idő eseten kiülnénk a  kertbe olvasgatnak vagy dolgoznak. Most éppen mind a kettejük olvasott valami könyvet,apum gondolom történelmi, anyum Jane Austien szerelmes regényét. Imádják ezeket. Néha én is csatlakozom hozzájuk, ha van idom.
A lányok mar a suli előtt vártak, persze mindig az késik aki a legközelebb lakik. Hat igen...ez en vagyok.
-Sziasztok!-köszöntem nekik amint megláttam őket. Egy kis körben álltak és a köszönésemre azonnal mind hárman oda fordultak.
-Szia Bella!- jöttek oda hozzam és sorban megöleltük egymást.
-Na mesélj, mi volt tegnap? Tudni akarunk mindent!- érdeklődött Anna, mosollyal az arcán.
-Úgy bizony!- helyeselte Ella Anna előző mondatait.
-Hát.. beültünk egy kávézóba és körülbelül egy órán át beszélgettünk...
-Mi van a szöszivel?-vágott közbe Vanda és közben körém ültek a padon amit választottam menet közben trécselő helynek.
-Rákérdeztem és azt mondta nem akar róla beszélni, de eléggé bonyolult most a helyzetük...
-Eléggé bonyolult? Azzal a ribanccal mi nem az?-háborodott fel kissé Ella.
-Ezzel most én értek egyet-bólintott egyet Anna.
-Ennyi? Semmi többet nem mondott?- emelte felém kezét Vanda, hogy mondjak még többet is.
-Csak ennyi.De azt mondta, hogy nem azért jött ide, hogy a barátnőjéről beszéljen, hanem miattam és rólam beszéljünk-pirultam el és örültem a fejemnek.
-Miiii? Ez Komoly???- mondták egyszerre meglepetten.
-Igen-mosolyogtam még mindig úgy, mint egy tejbe tök. 
-Azta- hökkölt hátra Vanda.-És akkor még mi volt?
-Ez több mint azta- mutatott rám Ella.
-Kérdeztem mit szeretne tudni és mondta erre, hogy mindent.
-Te jó ég! Ne is folytasd, hát ez....úristennnn- örült még nálam is jobban Anna.
-Waooo,waoo. Ezt el se hiszem-nézett még Vanda is.
-De édess- Ella reakciója se különbözött a többiekétől. 
-Jajj, lányok! Csak jobban zavarba jövök-viccelődtem, de közben tényleg picit fura volt a helyzet.- Szóval nagyon édes volt, de tényleg még mindig annyira nem tudom most miért próbálkozik nálam és mi van a barátnőjével?
-Hát ez most tényleg nehéz ügy, de ne izgulj! Én azt tanácsolom várj picit-mosolygott rám kedvesen Vanda. Az ő tanácsai mindig jól jönnek, még akkor is ha annyira még se nyugtatnak meg, de később rá jössz, hogy igaza volt.
-De én se értem, hogy miért pont most kezdett feléd közeledni. Volt már rá lehetősége, de akkor lekoptatott téged-húzta össze jobban a kabátját Ella. - Én ezért nem fogok rá kedvesen nézni, az biztos. Bocsi Bella, de én most nem bírom a fickót. Lehet cuki volt veled tegnap és aranyos is, hogy közeledik feléd, de baszki, volt már rá lehetősége. Ne most próbáljon felszedni! Plusz van csaja, akit előbb dobhatna inkább.
-Igaza van-mutatott Anna Ellára.
-Jajj, igen lehet-sóhajtottam egyet.
-Nem lehet, igaza van-erősítette meg ezt a tényt Vanda is.
-És veled mi van? Ákos?- néztem rá Vandára kérdően.
-Most erről inkább ne beszéljünk.

Nyugis nap:5/5-jobb nem is lehetett volna a tegnap után.
Dilemma:5/2-el kéne ezeket hessegetni    

2017. szeptember 9., szombat

Kávézás a belvárosban (November 8., Szombat)

November 8., Szombat

Egész héten nagyjából az kattogott az agyamban, hogy vajon mi lehet Domival és Izával. Danitól nem akartam kérdezősködni, sőt célozgatni se semmire, mert vele valahogy nem akartam Dominikról beszélni. Nagyon jó haverok már vagy nyolc éve és körülbelül minden megosztanak egymással és ezt pont el is akartam kerülni, így csak is az én barátnőimmel tudtam a pletykákról beszélni és ők is csak megerősítettek a hallottak szerint azokat.
Úgy voltam vele, hogy majd szombaton meglátom mi lesz a sétálós-kávézós program után, hogy talán mesél valamit vagy én húzok valamit ki belőle. Azért mégis jobb ha egy pletykát az erősít meg akiről szó van és nekem ez tényleg fontos lenne.

Reggel kinézve az ablakon azt a szokásos őszi időt láttam, borult ég, lehullott levelek az utca aszfaltján és csépérgélt az eső a ronda szürke felhőkből.
Az órámra néztem: 8.20. Még van időm. A szüleim elmentek vásárolni, meg ezt az elintézni az öcsémmel együtt. Nővérem meg nagy lány létére tegnap házi buliban volt így bent aludt a városban egyik barátnőjénél.
Szóval az ürességtől kongott a ház otthon, nagyjából mindenhol egy óra ketyegését lehetett hallani, ami valljuk be elég ijesztő tud lenni ha egyedül van otthon az ember.
Az asztalomhoz sétáltam és az azon pihent laptopot felnyitottam. Láttam hogy Vanda elérhető skypeon így rögtön videó hívást kezdeményeztem. Azonnal fel is vette, így vele találtam szembe magam.
-Jó reggelt! Hogy hogy máris hívsz, be vagy parázva a mai nap miatt? - nyalt bele a joghurtjába, így gondoltam épp most reggelizik, főleg hogy a konyha volt ott meg háttérnek.
-Meg attól is hogy egyedül vagyok itthon és ezek a ketyegő órák mar megőrjítenek. Amúgy jó étvágyat és neked is jó reggelt.
-Oh nálam sincsenek itthon az ősök, a húgomat meg rám hagytak,de épp tv-t néz-mutatott a kezében levő kanállal a nappaliuk fele. - na mesélj, mizu?
-Csak picit izgulok és még mindig nagyon érdekel mi van közte és Iza között-tettem le a bögrét a kaptam melle és megvakartam homlokom.
-Figyi utalgass a dologra, ha nem beszel róla semmit se, akkor utalgass. Hátha megtörik és elmond neked mindent hogy épp mi a szitu.
-Ja lehet - gondolkoztam el és közben rájöttem arra hogy milyen régen beszélgettem a legjobb barátnőimmel, azt se tudom mi van velük és hogy hogy vannak. -amúgy veled mi van?
-Ákoshoz ma átmegyek, csak ennyi- tette le a joghurtot és elkezdte telefonját nyomkodni.
-Mi? Hogyhogy ezt miért nem mondtad? - meredtem meg inkább a gépre és lesokkoltam, hogy eddig ezt miért nem mondta, sőt akkor úgy néz ki más is történt azóta köztük amiről nem mesélt.
-Mikor mondhattam volna vagy mesélhettem volna el?
Na jó Bella, egy picit ébredj fel! Annyira bele vagy merülve álladóan a Dominikos ügyedbe, hogy kb ha beszélünk is csak róla van szó, plusz akkor állandóan a Danival lógsz, ami végül is nem baj, mert örülök annak hogy jóba vagytok, de totál megfeledkeztél rólunk. Annának és Ellnek is kurvára hiányzol. Meg még Bencével is kevesebbet lógsz együtt, egyáltalán tudod hogy megkapta az a hülye galambját?-én csak a képernyőre meredtem és megráztam a fejemet. - Na látod, nem tudtad.
Teljesen igaza van, 24 órában csak Dominikkal vagyok elfoglalva és 12 órát pedig Danival vagyok..velük meg max 1 órát. Lehet hogy nem túl kedvesen és hirtelen zúdította rám a való igazságot Vanda, de végre feltudta nyitni a szemet, hogy tisztán lássak.
-Érted mar Bell? -jött közelebb a kamera hoz hogy vissza rázzon a gondolataimból.
-I-igen, értem és teljesen igazad van-fogtam meg a fejem és azt se tudtam mit mondjak erre.
Vanda felállt és gyorsan kidobta a joghurtos dobozt meg én áttudtam gondolni az előbb hallott igazságot.
-Szóval jó lenne már ha vissza szállnál közénk-ült vissza a kamera elé.
-Na jó akkor mesélj, mindent tudni akarok-mosolyodtam el és úgy döntöttem tényleg fogok rájuk is figyelni és elhessegetem a Dominik felhőket.
-Reméltem is-kacsintott rám a képernyőn keresztül. -szóval ugye újra elkezdtünk beszélgetni es mondta hogy ő tényleg megakarja velem próbálni.
-Ez most komoly? De Vanda az egy genyó, az a csávó.
-Nem az, csak ti hiszitek azt. Egyébként egy nagyon aranyos fiú, csak ismerjetek meg.
-Na jó, folytasd.
-Én meg mondtam erre, hogy oké és akkor elkezdtük így többet találkozgatni meg..
-Várj, de akkor most ti jártok?-vágtam bele a mondandójába és le döbbentem. Ezzel a csávóval nem lehet együtt, ezzel nem. Ez egy genyó.
-Hát...valami olyasmi, még nem mondtuk ki de remélem-mosolygott a kamerába és a hangján éreztem, hogy nagyon boldog.
-Örülök nektek, mármint annak hogy boldog vagy, csak kérlek vigyázz magadra-néztem aggódóan rá és próbáltam megbarátkozni azzal a gondolattal hogy Vanda azzal jár, aki füvezik és minden hétvégén leissza magát. Ezt sajnos Danitól hallottam még, de Vandát nem tudom megóvni tőle.
-Köszi, am képzeld teli szünetben a családdal elutazunk Spanyolországba.
-Komoly? De jó nektek, csak akkor nem látunk a csajokkal-szomorodtam el és közben a kezem közelében levő ceruzával játszottam.
-Majd videóchatelünk, meg lehet oldani és mar alig várom-mondta izgatottan.-csak így Ákossal is netszes lesz, mivel az új evet se tudjuk együtt ünnepelni.
-Várj, nem leszel meg itthon szilveszterre?
-Nem, sajnos nem. Csak január 2.-án jövünk haza.
-Ohh, hát ez szomorú. Mert akkor velünk se ünnepelsz csajokkal, bár nekem idén is szerintem itthon ülős lesz szülőkkel, amit én nem bánok mert jobb is itthon.
-De anti vagy-nevette el magát.-mint egy nagyi komolyan, otthon ül és nézi a tv-t, miközben virslit eszik. Bella van olyan is, hogy buli.
-De amúgy is még csak 13 évesek vagyunk, mit akarsz te 13 évesen?
-Hallod, már a 14 évesek isznak és buliznak.
-Jó de azok amúgy is mar gimiben mennek, rákészülnek tudod-nevettem el magam.
-Ja lehet, te pedig az életre készülj rá, ne a nagyi módra-mutatott rám a kamerán keresztül.
-Ok-röhögtem el magam és örültem annak hogy végre tényleg tudok egy jó barátnőmmel beszélgetni.
Am komolyan már olyan leszek mint a fiúk, tegnap este például öcsémmel fifáztan egymás után ötször. Ez mar para tud lenni lány létemre. 😀
-Na jó, Bella nekem mennem kell mert megjöttek a szüleim, de este azért hívj fel-kezdett felállni a gép mellől.-de inkább egy csoportos hívást csináljunk, oksa?
-Mindenképp.
-Na csáó.
-Szia-léptünk ki egyszerre.

A buszon ülve csak azon gondolkoztam vajon miért is akart velem elmenni valahova Dominik, eddig észre se vett, leszart. Most meg elhív kávézni. Ez csak csoda lehet az én életemben, hogy egy ilyen fiú egy visszautasítás után elhív bárhova is vagy beszélget velem. De talán tényleg örülnöm kéne ennek és nem azon rágódni vajon miért?
A telefonom megrezzent a kezemben, én pedig rá pillantottam.
Dominik: Bent vagyok már a városban, a kávézó előtt megvárlak ;)
Remek. Akkor majd ott beszélünk, vissza írtam neki egy okét és továbbra is bámultam ki az ablakon elgondolkodva erről-arról.  


Leszállva a buszról megcsapott a hideg levegő amibe beleremegtem. Gyorsan a zebrához futottam és átsétáltam azon, míg zöld volt. Körülöttem emberek siettek a dolgukra, kocsik dudálása pedig kitudta zökkenteni az embert a gondolataiból. Város...zsúfolt, pörgős, élettel teli. 
Még inkább gyorsítottam a tempómon, mert már szerettem volna Dominikot látni és beszélni vele.
A kávézót megpillantva meg is láttam egy alakot aki elindult felém, ő volt az. 
-Szia- köszöntem neki, ő pedig megállt előttem.
-Hali-mosolyodott el, majd megölelt. Az ölelése kellemes volt, az illata pedig valami fantasztikus. A szívem most kezdett el az átlagosnál gyorsabban verni, ha lehetett volna el se engedném őt. De sajnos ellépett és a kávézó felé biccentett.- Akkor veszünk egy kávét? 
-Igen, aztán hova megyünk? - indultunk meg a kávézó irányába, ő pedig kinyitotta az ajtót és maga elé engedett.
- Maradhatunk itt is ha gondolod, mert elég hűvös van kint - csukta be maga mögött az ajtót.
-Nekem mindegy, te mire gondoltál? - néztem rá mosolyogva, miközben a pulthoz sétáltunk, ahol egy szőke hajú nő szolgát ki egy idősebb férfit, majd ránk mosolygott mikor a férfi már elment, hogy helyet foglaljon valahol. 
- Jó napot! Mit adhatok nektek?- szólalt meg kissé magas hangján és továbbra is fülig érő mosollyal bámult ránk és várta a rendelésünk. Amúgy nem fárad el a nap végére a szája, hogy egész nap így kell mosolyognia? Én tuti nem bírnám, begörcsölne a szám. 
-Én egy cappuccinot kérnék, te Bella? - fordult felém Domi, és találkozott a tekintetem az ő ragyogó szempárjával. Egy pillanatig nem is fogtam fel mit kérdez, de mikor már a kiszolgáló nővel csak meredtek rám egy jó ideig és várták a válaszom feleszméltem és gyorsan rávágtam valamit a kérdésre.
-Én is ugyanezt kérném-  uhh de gáz, meddig lehettem ilyen elvarázsolt állapotban? Se baj, legalább valamit kiböktem, de teljesen elvörösödtem. 
 - Rendben két cappuccino, ez összesen 990 Ft lesz- ütötte be a gépbe a rendelésünket a nő, majd felnézve újra ránk mosolygott. Ez már kicsit ijesztő, hogy mennyit mosolyog. 
Dominik oda nyújtotta a pénzt, a nő elrakta a pénzt a pénztárba. A blokkot oda adva újabb mosollyal ajándékozott meg minket és egy "szép napot!"-tal.
- Akkor mi lenne, ha inkább itt maradnánk. Nem akarom, hogy megfázz- válaszolt a korábbi kérdésemre és az utolsó mondatnál megint fura érzés fogott el és jól esett a törődése, még akkor is ha csak most.
- Jó, rendben- mosolyodtam el és átvettük a kávénkat a pult végén. Felmentünk az emeletre és egy ablak melletti helyet kerestünk. 
- Amúgy jó a dzsekid- dicsértem meg neki, mert úgy éreztem nagy a csönd. 
-Ez? - nézett le a kékes dzsekire és elmosolyodott. - Ez már egy ősrégi szar. 
- Nem látszik annak.
- Az meg lehet.
Újabb kínos csönd volt közöttünk, és csak bámultunk egymásra. Én végül elkaptam a tekintettem, mert már bele pirultam a nézésébe.
Majd ő végre megszólalt, így oldotta ezt a feszültséget.
-Tudod, örülök, hogy Danival ilyen jóba lettetek.
-Ezt már elmondtad párszor- kortyoltam bele a kávémba, ami kissé meg is égette a nyelvem.
-Tudom, de tényleg jó, hogy talált valakit, aki jó hatással van rá az exe után. Szerintem sokat segítettél rajta, vidámabb én úgy látom- csuklott el a hangja a végén.
- És mi van veled és Izával? - jujj, ez így lehet kicsit tapintatlan. Jól bele vágtam a lényegbe.
- Ahh- dobta hátra a fejét. - Kissé zűrös.
Emelte vissza a fejét és két kezét az arca elé véve megtörölte azt, mint akinek fárasztó lenne ez az egész dolog már.
-Miért zűrös? - néztem rá kíváncsian, mert nem értettem miért az és mindent meg akartam tőle tudni.
-Csak vannak gondjaink, meg kisebb veszekedések-tette le kezét az arca elől és a kávé irányába vitte azt. 
-Ohh értem, akkor semmi komoly, csak veszekedések-kezdtem hangsúlyt váltani és gúnyolódva pofákat is vágtam hozzá.
-Figyi ez bonyolult, úgy se értenéd meg és most nem azért jöttem, hogy erről beszéljek, meg veszekedjek-éreztem a hangján, hogy ideges.-, inkább azért, hogy most veled legyek és beszéljek.
Erre nem tudtam semmit se mondani, csak néztem rá. Azért jött, hogy velem legyen. De akkor is mi van most velük? Valóban szakítani fognak. Már tényleg nem akartam faggatni, inkább ráhagytam.
-Szóval, mesélj mi van veled?- mosolygott rám és belekortyolt a kávéjába.
-Mit meséljek? - hajoltam előre és a kezemben szorongattam a meleg kávét. Ő pedig továbbra is pajzánul mosolygott rám.
-Mindent. 

Mai nap: 5/5- zseniális.

2016. október 2., vasárnap

Pletykák (November 5., Szerda)

Sziasztok!
Végre tudtam új részt hozni, nagyon sajnálom, hogy eddig tartott és hogy ilyen rövid lett. Próbálom az időmet jól beosztani, hogy tudjak írni is, csak a baj, hogy mire mindennel végzek, már fáradt vagyok ahhoz, hogy írjak, de igyekszem minél előbb részt hozni. ;) 

Miss Alison xx


November 5., Szerda

Egész este és ma reggel is csak a telefonomat bámultam és próbáltam magamat lebeszélni arról, hogy vissza írjak Dominiknak. Egyszerűen bele fájdult a szívem, éreztem a késztetést, hogy rányomjak a chat ablakra, de legbelül tudtam, mármint inkább a fejemben, hogy ez nem lenne helyes. Dominiknak van barátnője, engem pedig tavaly év végén lerázott, akkor most miért próbálkozik nálam? Nem adok neki estélyt, már eleget vártam és szenvedtem. Jobb nekem Danival, aki egy nagyon aranyos, kedves és jófej barát. Szeretném minél inkább elfelejteni Dominikot, de sajnos be kell vallanom magamnak, hogy nem megy.

A suliban a szokásos napok teltek. Bemegyek, jegyzetelés, felelés, dogák és ennyi. Ez a szokott dolog olyan...semmilyen, az iskola egyszerűen unalmas és nem történik semmi. Igaz, hogy nem rég volt az őszi szünet, de ugyanúgy látom az fejeken azt az álmos és megviselt tekinteteket. De néha, mint például ma, az egész iskola zenghet a pletykáktól.

A napomat viszont a kisboltban kezdtem az automatánál, muszáj volt vennem egy forró kávét, mivel sajnos otthon elfogyott. Kiléptem a boltból és megint elkezdtem vacogni a nagy hidegben, sajnos már a tél is közeleg, ami csak még inkább hűvösebb lesz mint az eddigi hónapok. A suli előtti parkban a gyerekek a füvön keresztül vágtak át, hogy minél előbb beérjenek. A szokásos nagy kocsi kavalkád a parkolókban, dudálás és gyerekek duruzsolása. A levelek már teljesen lehullottak a fákról, így az iskola előtti park és mellette a parkoló sárgás barnás színekben pompázott. Imádom, ennyi szín, nem csak az a megszokott zöld, mint nyáron. Hanem több tónusban barna, sárga, piros. Minden árnyalata. Csodaszép.
A gyönyörködéssel és a kávé szürcsöléssel el is időztem a kisbolt előtt, mikor egy alak zavart meg, aki mellém állt.
-Hali- köszönt mély hangjával, én pedig felé fordultam, mert nem egészen tudtam kivenni, hogy ki az.-Mit csinálsz? Ne suliba kéne menni?
-Szia- köszöntem vissza Dominiknak és megremegett a kezemben a forró pohár kávé, nem értettem, hogy mit keres itt mellettem, nem Izabellát kéne bekísérnie vagy valami ilyesmi? Valahogy egy szó se jött ki a számon. - öhhm..de, csak...kávézom.
-Értem- húzódik mosoly az arcára és közben továbbra is rám néz. Egy sima kék kabát volt rajta és a nyaka köré tekerve egy fekete sál és ahogy azt már írtam, hogy mennyire jól áll neki a fekete, hát... ez most sem volt máshogy. - Tegnap írtam neked, nem láttad?
-Ohh tényleg?- elfordítottam a fejem, nem bírtam bele nézni a szemébe, miközben hazudok neki. Ez kínos, mit mondhatnék, persze azt se tudom, hogy mit akart. -Sok volt a tanulni valóm és a házim, így sajnos nem láttam, hogy kik írtak. Sőt még reggel se tudtam megnézni, mert siettem a suliba.
Kezdtem el a végén kínosan röhögni, de remélem, hogy a nevetésemmel, inkább csak oldom a feszültséget vagy a kínos szituációt.
De az ő arcán csak is komolyságot láttam, a tekintetéből pedig semmit sem tudtam kiolvasni, hogy vajon mint gondol.
- Csak azért mondom, mert tegnap, ugye beszéltük, míg nem vágott közbe Dani- jajj, most mi? Mit akar? Te jó ég!! Még a lábaim is elkezdtek remegni, azt hittem már saját magamat se tudom megtartani, az oké volt, hogy a kezeim baromira remegtek és már majdnem a kávémat kiborítottam, de a lábaim remegése az már tényleg sok volt.-, és tartozom neked egy délutáni programmal. Szóval nincs kedved egy sétához a városban egy kávéval?
Mutatott mosolyogva a kezemben tartott pohárra és én is remegő kezemben tartott pohárra néztem, végül beleszürcsöltem hátha megnyugszom. De mi van ha csak a koffein hatása miatt remegek ennyire? Tudja a fene, nyugi Bella, nyugi! Mondogattam magamban, majd újra Dominik felé fordultam, egy nagy mosollyal az arcomon.
- Ez így igaz, még jársz egy délutánnal- löktem meg a vállát játékosan és már is egy picit megnyugodtam, de így is hihetetlenül boldog voltam és izgatott azzal kapcsolatban, hogy elhívott magával valahova.
- Akkor szombaton ráérsz?- állt elém és mélyen a szemembe nézett, én pedig attól a nézésétől, úgy elolvadtam, mint a kávémban a cukrok. :)
- Úgy hiszem, hogy igen- mosolyogtam rá és közben gyönyörködtem abban a szép pár barna szemében. Mogyoró barna színű... és végre megtudtam állapítani.
- Menjünk, mert lassan becsöngetnek- rázott ki a gyönyörködésből és elindult a suli felé, én pedig még mindig ledermedve a bolt előtt, a kezemben egy kávéval, remegő kézzel, lábbal álltam. Egy pár lépés után észre vette, hogy nem megyek után és hátra fordult, hogy mondjon valamit. - Nem jössz? Vagy már oda fagyasztott téged ez a nagy hideg?
Kezdett el röhögni, én pedig elindultam felé, hogy tényleg ne tűnjek hülyének, hogy ott csak állok egy helyben.
- Persze, megyek, megyek- értem oda mellé és ő is elindult amint mellette voltam. Gyorsan átsuttyantunk a kocsik között és már célba is vettük az iskola ajtaját. Séta közben már nem is szóltunk egymáshoz, inkább néha- néha ránéztem és... jajj, Bella mit csinálsz? Megint elfogott a Dominik láz és csak nézem és nézem. Miért?
A suli előtt a gyerekek között, néhány 6.-os lány gyilkos és megdöbbent tekintetteket küldött felém. De jó, meg vannak az ellenségeim. Mivel tudjuk, hogy az összes 6.-os lánynak Dominik jön be, ja meg persze egy-kettőnek Dani is, így én vagyok a szemükben a szálka, mint nekem Izabella, persze ő nem csak nekem, hanem ezeknek a lányoknak is, akik most engem is egy szálkának tekintenek.
Én viszont élveztem, hogy végre Dominik társaságában lehetek. Huu, ha látna engem Izabella, kíváncsi lennék mit szólna.
Beléptünk a suliba és annyira jó érzés volt, hogy Pats Domnikkal léphetek be ebbe az épületbe, bárcsak minden nap így lenne. Az aulában egy köszönéssel elváltunk és ő még azt is hozzá tette, hogy reméli ma még lát engem. Úristen! A valaha volt eddigi legjobb reggelem és...a kávé még mindig a kezemben van. Elindultam a termem felé és a legközelebbi kukába bele is dobtam az üres poharat. De miután kidobtam meg is torpantam hirtelen? Nem kellett volna megtartanom és elraknom emlékbe? Hogy ez a pohár volt nálam akkor, mikor Dominik, és igen Pats Dominik, elhív engem egy sétálos-kávézos délutánra?  Áhh, most már mindegy... nem leszek csöves, aki a szemetesben turkál. Inkább csak megtartom az emléket magamnak. :)

Az első három óra megint csak-csak úgy elment, első órában szódoga, majd a következő kettő dupla biosz, ahol csak mentünk tovább az anyaggal és a tanár úr viccelődésén nevetgéltünk egész órán. Így megint gyorsan elérkezett az ebédszünet, amit mindig annyira vártam, mert találkozhattam a 8.-os kedvenceimmel és ma már legalább Dani is betudott hozzánk csatlakozni.
- Milyen órát fogtok lehúzni következőnek?- foglaltuk el a most már szokásossá vált helyünket.
- Technika, egy kis pihi- ültem le Dani mellé, miközben válaszoltam a kérdésére.
- Még hozzá Rozi nénivel- nézett fel Bence a leveséből, egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Az jó, tök jófej az a nő. Én nagyon bírom, főleg mikor elkezd beszélni a párkapcsolatokról, hogy egy fiúnak ezt illik egy hölggyel csinálni, meg azt. Nagyon nagy- röhögi el magát és belekóstol a levesébe, majd az arcán látok egy nem tetszést, így el is tolja a tál levest.
- Szerintem eléggé perverz a nő- kapcsolódik bele a beszélgetésbe Barna is.
- Szerintem aranyos - vesz el a tálcámról egy kenyeret Anna és elkezdi tunkolni azt a saját tányérjába.
- Képzeljétek eBay-en találtam egy kitömött galambot- néz ránk önelégülten Bence, mi meg értetlenül rá nézünk a többikkel, szinte egyszerre.
- Minek neked egy kitömött galamb?- érdeklődik Dani és továbbra is értetlenül néz rá.
- Mer', miért ne? Kell egy és kész- üt az asztalra, mintha olyan nagyon komoly lenne, ami Bencénél ritka és ez most se volt máshogy.
- Nincsenek barátaid vagy mi? - röhögi ki Barna, majd feláll vissza vinni a tálcáját.
- Dehogynem, pont te vagy az egyik- üvölt utána.
- Nem sokáig, ha veszel magadnak egy kitömött galambot- grimaszol vissza Bencének.
- És mennyibe fáj? - vesz fel egy komolyabb hangsúlyt Dani.
- 8500 Ft, nem  olyan sok.
- Áhh nem... egy galambért egyáltalán nem- néztem fel a tányéromból Bencére meglepődve az összegen.

- Angliából repül- mutat felém a villájával Bence és tovább eszi a kajáját.
- Bocs- emelem fel a kezem egy olyan "megadom magam" módon, majd felállok és kiviszem a tálcám. Hallom, hogy mögöttem Dani és Bence valamiről folytatják a beszélgetést, majd egy pár perc után ők is felállnak és kiviszik a tálcát. A szünet többi részét az aulában, a kanapékat elfoglalva töltöttük és hallgattuk a zenét, amit az én rádiósaim raktak be. Időközben Anna és Ella is csatlakozott hozzánk, majd Domi is felénk tartott de sajnos becsöngettek. Pedig annyira jó lett volna vele beszélgetni, még akkor is, főleg, hogy a kis barátnője nem volt mellette.

Suli után Danival és Barnával futottam össze az aulába és onnan együtt is mentünk ki a suliból. A levegő hűvös volt és a suli előtt csak a gyerekek üvöltözése nyomta el a szomorú és csöndes őszi időszakot. A fák már teljesen kopaszok voltak, talán egy két levél ékelődött még az ágakon, de azok is már követték volna társaikat a földre. Én megborzongtam a hideg levegőtől, így a leggyorsabb módon összehúztam magamon a kabátomat. Barna és Dani mellettem egy felvételi feladatlapról beszélgettek egy ideig, majd hirtelen témát váltottak, ami már engem is nagyon elkezdett érdekelni.
- Iza tegnap egész este depizett nekem, így a feladatsort nem is töltötte ki- vett elő egy zsepit Barna és hangosan kifújta az orrát a kis papír galacsinba.
- Ennyire összevesztek? - fordította a fejét Dani Barna felé, én pedig közöttük értetlenül mentem, egyszerűen nem értettem miről van szó.
- Most miről van szó fiúk? Én lemaradtam- kapkodtam a fejem ide oda.
- Komolyan nem tudod, körülbelül az egész suli erről pletykál.
- Szerintem jó is, hogy hozzá nem jutott el- nevette el magát Dani-, nem marad ki semmi érdekes dologból.
- Csak annyi a lényeg, hogy a kis tesóm és Domi között mostanában eléggé sok a konfliktus és már az egész suli arról beszél, hogy biztos annyi lesz a kapcsolatuknak- keltünk át az úttesten a boltot megcélozva.
- És igaz? - néztem érdeklődve Barnára, majd Danira is vettettem egy pillantást.
- Ez tudod bonyolult és ők tudják - néz le rám Dani. -Igaz, hogy a haverunk és Iza pedig Barna tesója, de semmit se tudunk igazán az ő dolguk. De mindegy is, nem?
Mosolyodik el Dani és kinyitja a bolt ajtaját és bemegyek mellette a meleg és forneti illattól elárasztott helyiségbe.

Hétvégi program: 5/5- már alig várom..
Domi és Iza: 5/4- nem tudom mi lehet akkor most köztük, de értem, hogy ma miért láttam annyiszor egyedül Domit. Lehet, hogy azért is hívott el egy hétvégére, hogy egy kicsit tovább lépjen Izán vagy miért?
Most valahogy nem értek semmit se, sőt azt hallottam most Ellától, hogy Domi már nem is érez, úgy Izáért mint eddig. De lehet, hogy ez is csak egy hülye pletyka? :/

2016. szeptember 3., szombat

TAG- 25 dal az életemből

Sziasztok, most még nem egy új részt hoztam nektek, de azon is dolgozom. ;) Hanem egyik nap a GinnEase blogon rátaláltam erre a TAG-re ami nekem nagyon megtetszett és úgy gondoltam, hogy én is kedveskedek nektek egy ilyennel. Legalább engem is megismertek ezzel valamennyire és legyen a blogon valami kis különlegesség is. :)

1. Egy dal, ami a gyerekkorodra emlékeztet:
Nem is tudom...talán egy Disney mese zenéje vagy egy Halász Judit szám, ha tényleg a nagyon régi gyerekkoromra kéne gondolnom, ezek jutnak eszembe. De egyébként 10-13 évesen én is nagy Selena Gomez fan voltam, most már nem annyira. 

2. Egy dal, ami az exedre emlékeztet: 

Ez így nehéz, mivel még nem volt exem. :D Viszont ha az exet helyettesítjük a szerelmemmel, akkor... 5SOS- Beside you. Ez egy nagyon fontos szám számomra. 

3. Egy dal, amiről a szüleid jutnak eszedbe:
Nekem azonnal a karácsonyi dalok jutnak eszembe, mivel minden karácsonykor együtt díszítjük a fát, míg mennek a Michael Buble számok. :)

4. Egy dal, ami megnyugtat:
Tom Odelltől mondanám a Long Way Down-t, annyira szép és nyugalmas szám, hogy tényleg én is a hatása alatt leszek. :) 

5. Egy dal, ami a fejedben ragad, ahányszor meghallod:
Nekem minden dal a fejemben ragad, de főleg az amit utoljára hallgatok. Van, hogy még az ágyban is azt dúdolom és amiatt nem tudok elaludni. :/

6. Egy dal, ami egy jó barátodra emlékeztet:
Jennifer Lopez- Ain't your mama :) jó kis csajos bulikhoz mindig jó :D

7. Egy dal, ami az előző nyárra emlékeztet:
Te jó ég!!! Nem is tudom, hogy akkor milyen számokat hallgattam. :O 

8. Egy dal, ami az első szerelmedre emlékeztet:
Thirty Seconds to Mars- City of Angels, akárhányszor meghallom, csak ő ugrik be. :) És a történetemben is ezért kap majd nagy szerepet ez a dal. :)

9. Egy dal, ami reményt ad:
Ami reményt ad...huu, nem is tudom. A remény pont az, hogy várjuk a változást és hogy minden jól alakuljon. Szerintem az emberek életében ez az egyik legfontosabb dolog, reménykedni, és amikor ez megrendül, akkor veszíti el az ember a hitét is a világban. Szerintem a reményhez nem lehet dalt kötni, persze voltak olyan számok, hogy miközben hallgattam reménykedtem, de ne tudok egy konkrétat. 

10. Egy dal a kedvenc bandádtól:


11. Egy dal a kedvenc filmedből:
A kedvenc filmem Az Emlékek őre, így abból a Rosemary's Theme Song. Még zongorázni is megtanultam, annyira gyönyörű. 

12. A dal, amit legutóbb hallgattál:
Taylor Swift-Blank Space

13. Egy dal, ami egy olyan barátodra emlékeztet, akivel már nem vagytok jóban:
Little Mix- Black Magic, még a suliban is ezt hallgattuk :)

14. Egy dal, ami a szerelmedre emlékeztet:
Ezt már leírtam a 8. -hoz és 2.-hoz :) és most nincs is szerelmem egyébként :D

15. Egy dal, amit szívesen énekelsz:
Taylor Swift összes számát, de a kedvencem az a 22


16. Egy dal, ami megríkatott: 
Nagyon emlékszem, hogy Birdy Not about angels című számán annyira meghatódtam, hogy elkezdtem sírni, de talán azért is mivel tudom, hogy az a szám a Csillagainkban a hiba című film mellé íródott, amit láttam és a szám szövege felidézte bennem a filmben történteket 


17. Egy dal, amitől rögtön táncolni támad kedved:
Taylor Swift- Shake it off, erre nem lehet nem táncolni.
Meghallom és azonnal tudom, hogy erre muszáj táncoljak. Viszont a másik a The Tidetól a Young Love című szám, na arra is örülten tudok ugrálni. :)

18. Egy dal, amit szeretsz, de ritkán hallgatod:
Ed Sheeran-Thinking out loud, egyszerűen imádom. Remélem egyszer a szerelemmel is lassúzhatok rá. :)

19. Az első dal a lejátszási listádon:
Franz-Young like us

20. Az utolsó dal a lejátszási listádon:
Seinabo Sey- Poetic

21. A jelenlegi kedvenc dalod:
Call You Home Kelvin Jonestől, mostanában ezt hallgatom. Igazi kis őszi hangulatom lesz a dallamától valamiért. :)

22. Egy dal, amit valaki énekelt neked:
Még nem énekeltek nekem dal, de remélem egyszer valaki megteszi... várjuk a nagy Ő-t :)

23. Egy dal, amit ki nem állhatsz:
Happy Pharrell Williamstől, nem értem miért volt oda azért a dalért mindenki. Nekem egyáltalán nem tetszett, állandóan ugyanazt a szót ismételgeti 4 percen keresztül, azért ez eléggé uncsi és idegesítő. Akárhányszor meghallottam a rádióban, akár a TVben azonnal elkapcsoltam.

24. Egy dal, amire egy barátoddal táncoltatok:
Bulibáró, szerintem ez minden bulin ott van :D

25. Egy dal, amit egész nap tudnál hallgatni és nem unnád meg:
Most épp az In the name of love című dallal vagyok így, imádom a dallamát, hangzását és persze Martin Garrixet. :)


Nektek mi a kedvenc dalotok? Ti is írjátok meg! Kire emlékeztetnek titeket egyes számok és hogy ti mire buliztatok nyáron :)
Miss Alison xx



2016. augusztus 26., péntek

Fontos!!

Kedves olvasok!
Sajnos apukámnak elromlott a gépe, ezért az enyémmel dolgozik. Így sajnos nem tudom mikor lesz kirakva az új rész. Ezt a kis bejegyzését is telefonról írom nektek. Nagyon igyekszem majd kirakni, talán jövőhet hétvégére meglesz, itt a golyatábor és a suli kezdés mellett.
Nagyon sajnálom, megpróbálok majd sietni vele! 😕😔😘