2014. augusztus 13., szerda

Haverok (Szeptember 6., Szombat)

Kommentek jól jönnénk! Lécci írjatok valami biztatott a végére, érdekel a véleményetek. ;)

Szeptember 6., Szombat

Reggel sokáig aludhattam, így kialudtan keltem.  Felkeltem az ágyból, de vissza is huppantam.

Egy picit nyomott voltam a tegnap miatt és izgultam is a Danival való találkozás miatt. De nyugi ő is hús-vér ember. Bár, ez nem nyugtatott meg, mert Domi haverja. De össze kell szednem magam. És amúgy is Dani jó fej, bár nem igazán ismerem. Végül  felálltam és elmentem lezuhanyozni. Egy picit meg nyugtatót.
Felöltőztem és lementem reggelizni. Luca már evett valamit, nem nagyon figyeltem mit, csak elmentem mellette. Csináltam egy bögre kávét és beültem a nappaliba. Apa ott ült a gépnél, persze hétvégén is dolgozik szegény, de inkább csak reggel intéz el egy pár dolgot a gépen aztán végez.
- Apa, lehet, hogy egy picivel tovább maradok este! Nem baj? - kortyoltam bele a forró kávémba.
- Nem, nem baj, csak vigyázz magadra! - nézte a monitort.
- Oké. - nevettem, és kimentem a nappaliból, fel a szobámba a kávémmal együtt. 
Be csuktam az ajtóm és az asztalomra letettem a kávém. A magnómhoz sétáltam. Bekapcsoltam egy kis One Direction-t, ők mindig felpörgetnek, szóval jól is jött.



Addig kiválasztottam estére a ruhámat és közben dúdoltam a dalt.
She's not afraid of all the attention
She's not afraid of runnin' wild
How come she's so afraid of fallin' in love
She's not afraid of scary movies
She likes the way we kiss in the dark
But she's so afraid of f-f-fallin' in love, love"
Ezzel el voltam, és így el is ment a nap, hogy egymás után jöttek a bulisabbnál-bulisabb számok.

Mikor az órámra néztem az 16:45-őt mutatót.Én már fel voltam öltözve, szóval felkaptam a táskámat az ágyamról és elindultam ki a szobámból, le a lépcsőn. Fel vettem a torna cipőm és egy kapucnis pulcsit (rajtam csak egy sima póló és egy cső farmer volt,semmi extra), mivel hideg van kint és kinyitottam a bejárati ajtót.
- Elmentem, majd jövök 9-re. Sziasztok!- üvöltöttem fel az emeletre.
- Oké, szia! Érezd jól magad!!!- hallottam a fentről jövő hangot.
Ki léptem az ajtón a szél megcsapta az arcom. Elindultam a kapu felé, elő vettem a kulcsom és kinyitottam a kapu ajtaját. Bezártam magam mögöttem és pár lépést téve, kiléptem az utcára. A nap még nem annyira ment le, de a levegő hűvös és friss volt. Meg saccolva, úgy kb. 12 fok volt. Az utca üres volt, hallottam a lépteim zaját. Az ég tiszta volt, csak egy-két felhő volt jelen. A nap lemente miatt az ég alja, narancssárga és rózsaszín színekben pompázott.

Kinyitottam az étterem ajtaját Anna és Vanda már ott volt, integettek nekem és hívtak az asztalhoz. Oda sétáltam az asztalhoz és letettem a szék támlájára a pulcsimat.
- Ella hol van? - ültem le a helyemre.
- Nem tud jönni, a szüleivel a nagyijukhoz mentek. - nézte az étlapot Vanda.
- Oh, értem. - nyitottam ki én is egy étlapot.
- Fúj! Mi az a giliszta befőtt?- nézet kérdőn az étlapra Anna.
- Az hol van? - lapozott egyet Vanda.
- A... Heti specialitásnál. - olvasta.
- Biztos jó lehet. - mosolyogtam.
- Ja, kérsz egyet Bella? - nézet rám Vanda.
- Kösz, nem. Most pizza-t eszünk, nem gilisztás befőttet. De egyszer majd külön bejövök egy ilyen kajáért és megkóstolom. - viccelődtem.
Mind a ketten elmosolyodtak.
- Mit hozhatok? - állt oda egy sármos, fiatal pincér.
- Én egy Cola-t kérek és egy kicsi Hawaii pizza-t. - tette le az Étlapot Vanda.
- Én egy jeges teát kérek, egy kicsi sonkás pizza-val. - fordult a pincérhez Anna.
- Én kérek egy gyömbért és egy sonkás-kukoricás pizza-t. - csuktam össze az étlapot.
A pincér össze szedte az étlapokat és elment a konyha felé.
- Hány óra van most? - nézet körbe Anna.
- Öhmm... 17:11! - tettem vissza a táskámba a mobilom.
- Oké.

Kb. 20 percet várakoztunk és mindent ki hoztak. Nagyon jól nézet ki a pizza,vettem ki egy szeletett éhesen.

- Aszta, nagyon jól néz ki!- harapott bele a szeletbe Vanda.
- Aha. - haraptam le a pizza elejét.
- Na, szóval jó az a parfüm amit ajánlottál Bell. - mutatta az ujját felém, miközben rágta a falatott.
- Örülök neki. - ittam bele a gyömbérembe.
Gyorsan megettem a pizzámat és a lányokra néztem.
- Lányok nekem el kell mennem, nagyon fontos.
- Mi? - esett ki a pizza Vanda kezéből.
- Még találkoznom kell valakivel... - magyarázkodtam.
- Ho,ho ho... - emelte fel a kezét Vanda. - Nem mondtad, hogy kajálás után már el is kell sietned! Egyáltalán kivel találkozol?
Nem akartam nekik elmondani, hogy Danival találkozom, mert akkor elkezdenének kérdezősködni minden féléről, amit nem akartam. És ők nem is tudnak a tegnap történtekről. De muszáj volt elmondanom.
- Hát, Danival találkozom...- néztem rájuk félénken.
- Mi? Na, várj. Azzal a Danival, a mi sulis Daninkkal, a Domi haverja Danival??? - nézet rám értettlenül Vanda, de már sejtette, hogy AZZAL A DANIVAL.
- Igen, azzal a Danival! - mondtam lassan, Anna épp ivott, egy picit félre is nyelt.
- Miért találkozol AZZAL A DANIVAL? - nézet rám Anna.
Most komolyan, miért kell így beszélni a Daniról?? Hogy "AZZAL A DANIVAL"?? :D :D
- Jaj, oké. Tegnap reggel összeütköztünk a folyóson és elejtettem az elenőrzöm. Este pedig rám írt, hogy nála van, és most akar velem találkozni. - magyaráztam gyorsan.
- Szerintem ez több mint egy találkozás!!? - húzta le és föl a szemöldökét, játékosan Vanda.
- Ohh, kérlek! - nevettem el magam. - Ez semmi csak egy találkozás.
Megint elkezdett görcsölni a hasam. Utálok izgulni.
- Hát, menjél és holnap számolj be mindenről! - mondta Vanda.
- Oké, megyek és nem lesz semmi különös. - vettem fel a táskámat flegmán, oda adtam a pizza pénzét Vandának és kimentem az ajtón. Az ajtó előtt megálltam, elővettem a telefonom és ránéztem a képernyőre 17.59 állt rajta. Eltettem és indutam a suli felé. Már sötét volt és sokkal hűvösebb.
Az iskola előtt csak egy ember állt, Dani.
- Szia. - köszönt mély hangján.
- Szia.

- Öhm... nem fázol? - kérdezte és mélyen a szembe nézet.
- Nem. De esetleg vissza kaphatom az elenőrzöm? - kérdeztem határozottan, de közben nagyon vert a szívem, beszélni is alig tudtam.
- Ja, persze. Tessék. - vette elő a zsebéből és felém nyújtotta. Megfogtam az ellenőrzött,de össze ért a kezünk. Mind a ketten felnéztünk az elenőrzőről, én pedig gyorsan elhúztam a kezem az ellenőrzömmel együtt. 
- Köszi. - mondtam zavartan. - Mennem kell, Szia. - fordultam el, de ő megfogta a kezem és vissza rántott. 
- Ne menj még, nem akarok egyedül lenni, még egy órán keresztül. - mondta mélyen a szemebe nézve és még mindig a kezemet fogta.
- De...ezt nem értem, hisz egyedül jöttél, bármikor haza tudsz menni busszal! - vettem ki a kezem az ő kezéből.
- Nem, nem vagyok egyedül. Domi is itt van, csak Izabellával elmentek valahova, ezért is jól jött ki ez a találkozás. - mondta mosolyogva. 
Mi itt van Domi? És persze, hogy a szöszi barátnőjével, jobban elkezdett verni a szívem, hogy tudtam ő is itt van.
- Oké, maradok egy picit. - mondtam bizonytalanul.
- Király, amúgy jó a pulcsid. - mutatott a kék sima pulcsimra. Én is szeretem, de nem értem mi tetszik neki benne, sima kék.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Gyere, sétáljunk! Ne csak itt álljunk! - és elindult én is mentem utána.
- Jó. 
- Atyám, szörnyű ez a csaj! - kezdet el mondani valamit amit nem értettem,mert nem egészen ott jártam.
- Ki?
- Izabella. - ahogy kimondta, elmosolyodtam, legalább Domi haverja is ezt gondolja. :D
- Ohh, hát nekem se nagyon szimpatikus. - mondtam és leültem egy padra, ő meg velem szembe.
- Nem értem Domi, miért szereti annyira? - nézet a szemebe.
- Hát az ő tudja.
- Nekem mindig azt mondja, hogy nagyon dögös csaj. - jó ez igaz. - De állandóan csak nyavalyóg Domin, és látom néha rajta, hogy szenved. És Izabella csak egy nagy ribanc, aki csak azzal tud törődni, hogy hogy néz ki és állandóan shoppingolni kell vele menni. 
- Hát én nem mertem volna kimondani,így egy rakásra mindent. - nevettem. 

- Pedig az egy ribanc. - már mondta hangosabban.
- Oké, ne tombolj.- nevettem.

Egy csomó ideig beszélgettünk, nagyon jól elvoltunk. Nagyon vicces Dani és kedves. Így szórakoztunk a suli előtt. Már mind a ketten nagyon nevettünk valamin, amikor egy hang megszólalt a hátam mögött.
- Szia, Dani! Látom találtál társaságot!- hallottam a hangot a hátam mögött.
- Hello, haver! - állt fel Dani, én pedig megfordultam. Domi állt ott. A szívem megint elkezdet verni.A lámpa kivilágította sármos arcát. Nagyon édes volt. Ő is rám nézet, miközben lepacsizott Danival engem mért végig.
- Szia. - én is fel álltam és hozzájuk sétáltam.
- Izabella? - kérdezte Dani.
- Otthon, már fájt a lába a sétától. - jellemző. Egy darabig csak álldogáltunk egymás mellet. Ez a csönd nem tetszett.

- Én akkor megyek! - mondtam megtörve a csendet.
- Oké, Szia! - ölelt meg egy picit Dani.
- Hello. - fogtam a vállát.
- Szia. - köszönt el Domi halkan. És miközben elmentem hallottam, hogy elkezdtek valamin nagyon beszélgetni.

 Mikor haza értem belebújtam a pizsimbe és az órára néztem: 19:36
Még mindig az estén járt az eszem.

Pizza-ás: 5/5- finom volt.
Dani: 5/5- jó fej fiú, jó volt vele beszélgetni. 



5 megjegyzés: