2014. december 31., szerda

Izgalmak (Október 2., Csütörtök)

Itt az új rész, remélem tetszik! Kommentálj majd valamit léci, kíváncsi vagyok hogy, hogy tetszett. Ha tetszett léci iratkozz fel! :)
Julie Miss ××

Október 2., Csütörtök

Izgulós nap. Ma körbe kellett mennem 7. és 8.-dik osztályban, hogy ki akar rádiós lenni. Hát... ugye én a 8.b- től féltem leginkább. Hisz az Domiék osztálya és ezért izgultam, hogy oda be kell mennem, még most se merek Dominikkal beszélni vagy éppen előtte.
Gyomor ideggel ültem be első órára (Kémia) és mikor bejött a tanár.
- Jó reggelt 7.a! - mondta és letette a tanár asztalra a könyveit. - Akkor ma feletettek, úgy gondolom. Valaki jelentkezik felelésre?
- Én igen!! - tettem fel a kezem, nem értettem miért, így is már izgultam, de jobb talán valamin túl lenni. Mindenki megkönnyebbült pillantásalt nézett rám, én meg felálltam a helyemről.
- Köszi! - súgta oda Vanda és én Edina tanárnőre néztem.
- Oké, akkor sorolj  nekem 5 rendszabályt. - tette keresztbe a kezét.
- Öhmm... oké. A vegyszeres üveget mindig a saját kupakjával zárjuk le. - szorongattam az ujjaimat.
- Nagyon jó, de valami még hiányzik ebből.
- Hogy a dugót soha nem szabad az asztalra az üvegbe nyúló részével letenni. - de jól megfogalmaztam, jól van. :)
- Igen. - nyitotta ki a hüvelykujját a tanár, hogy számolja nekem a szabályokat.
- Ha a bőrünkre vegyszer ömlik, előbb száraz ruhával le kell törölni, ami legyen előkészítve és aztán kell lemosni vízzel.
- Nagyon jó ez már számíthat kettőnek. - nyitotta ki még két ujját.
Ohh, ne már. Nem igazán jutott eszembe több a nagy izgulástól. De szerencsére ott volt előttem Vanda és elkezdett mutogatni. A kezét felemelte a szájához és úgy csinált mintha inna aztán meg x alakba tette a kezét.
- Ja, a vegyszert megízleni nem szabad! - néztem zavartan a tanárra. Közben meg Vanda bólogatót.
- Jó. - mosolyodott el a tanár és kinyitotta a negyedik ujját.
Megint Vandára néztem és most a kezét az orra felé legyezte.
- Ha megakarunk szagolni egy anyagot, ne hajoljunk bele hanem legyezzük magunk felé az illatot. - néztem a tanárra és már az ujjaimat tördeltem volna.
- Oké, ez ötös. De amúgy négyest adtam volna, mert nem igazán ment. - értettem a célzást a négyesre (ez van a feltűnően mutogatnak az embernek felelés közben :D ) - De azért kapod meg az ötöst, mert önként jelentkeztél és mert ez az első felelés órán.
- Köszönöm. - ültem le a helyemre és hátra fordult Vanda. Súgtam neki egy köszönöm-öt és kinyitottam az ellenőrzőmet, hogy beírjam a jegyet. Ő meg vissza suttogott egy "nincs mit". :)
Az órán elkezdtük venni az anyagok tulajdonságát, míg figyeltem el is terelődött az figyelmem. Mikor megszólalt a csengő, megint össze rándult a gyomrom. Miközben össze szedtem a felszerelésem, magamban mondogattam, hogy "nyugi Bella ez nem a világ vége, nem lesz semmi baj". Elindulta kifele az ajtón és végig mentem a folyóson, majd a folyosó közepén át a hídon. A másik DÖK-t (Farkas Bálint) is húztam magammal az osztályból, mert én ezt egyedül nem mertem.
Először bementünk a 7.b-be ott a Dodi és Uborka jelentkezett (valójában a nevük Molnár Tamás (Dodi) és Győri Árpád (Uborka), mi óta csak három fiú maradt az osztályukban, kitalálták, hogy legyen valami hülye nevük) . Itt még nem izgultam egyáltalán, mivel őket jól ismertem, hisz együtt velük a matek órák, meg a sport kör. Meg persze az osztálykirándulások, a két ofőnek muszáj, hogy mindig együtt menjen a két osztály minden hova. Bár már nem bánjuk, csak alsóban utálta a két osztály valamiért egymást. Mikor ki mentünk a termükből a folyosó végére pillantottam, ahol volt a 8.b-ek terme.
- Inkább előbb menjünk a 8.a-ba!! - mondtam Bálintnak, ő meg furán nézett rám.
- Nem értem mit félsz? Pedig tök jóban vagy ott a fiúkkal. - próbált megnyugtató pillantással nézni rám. - Nyugi. De ha akarod akkor menjünk oda.
- Köszi. - mosolyogtam rá és elindultunk megint vissza a hídon.
A 8.a nyugodtan ült a teremben és mindenki valakivel beszélgetett.Hát, igen... ők néha ilyenek. Bálinttal elmondtuk nekik, hogy lesz a suliban rádió és hogy ahhoz keresünk embereket.
- Na, ki akar lenni? - nézetem körbe a fiúkon.
- Lány nem lehet? - tette fel a kezét egy ducibb lány.
- Nem, csak fiúk. - néztem rá.
- Ahhhh. - vett elő egy szendvicset és bele harapott.
- Én leszek. - tette fel a kezét egy szőke hajú, kissé pattanásos fiú.
- Oké. Írd ide a neved. - adtam oda a papírt ahol már szerepelt a mi osztályunk rádiósai (Dávid és Zsolt, ebből még baj lesz) és a 7.b-é. Csúnya betűkkel a papírra írta, hogy " Bessdi Lőrinc " (más néven Loci, osztálytól hallottam).
- Bende, te nem akarsz suli rádiós lenni? - fordult hátra Loci. Felnézett egy kissé göndör, barna hajú és szemüveges fiú.
- Hát... nem is tudom. - vakarta meg a fejét. - Oké, leszek.
Mosolygott rám, én meg oda nyomtam neki a papírt és a tollat. Rá írta szép lassan, hogy "Agád Bende". Mire kimentünk a teremből, pont megszólalt a csengő. Ez pont jól jött, gyorsan leszaladtam a szekrényekhez és elővettem a nyelvtan cuccom. Bár egy picit megnyugodtam, de még is órán megint elkezdtem izgulni.

Bálinttal megálltunk a 8.b-sek terme előtt. Én nagy erőt vettem magamon és bementem. Még sosem voltam a termükben, egy csomó ablakkal tele és vicces rajzok voltak a parafa táblán. A terem végén a falon volt egy dzsungel festmény a falon (azt már korábban is láttam). Szerintem ez az iskola legjobb terme. Danit láttam hülyülni pár "nyomival" és még benn volt egy lány, azt hiszem Petrának hívják (aranyosnak tűnik). Mások nem voltak bent, se Dominik, se a Zsomborék, még Izabella sem. :)
- Szia. - néztem Danira, aki éppen egy könyvet tartott a kezében és éppen fejbe csapta az egyik fiút. :)
- Ohh... szia Bella. - állt meg hirtelen és felém fordult. - Mit csinálsz itt?
Nézett rám aztán Bálintra, az utóbbin egy picit elidőzött.
- Hát... csak azt akarom kérdezni, hogy esetleg valaki tőletek nem akar suli rádiós lenni? - néztem rá és ő lassan a helyére ült és elővette a felszerelését a táskájából. Én a tanári asztalhoz sétáltam és letettem a kezemben lévő papírt és tollat. A tanári asztal egy kissé kopott és fehér volt. Dani pont a tanári asztal előtt ült, és mikor letette a könyveit rám mosolygott. :)
- Ez mi is pontosan? - nézett rám kérdőn.
- Hát az lenne, hogy most a suliban indul egy suli rádió és a 7., 8.-dik osztályból keresünk rádiósokat. - felelte Bálint és oda sétált mellém.
- És eddig kik vannak? - nézett rám kíváncsi tekintettel.
- Hát... - nyitottam szét remegő kézzel a lapot (még mindig remegek az izgulástól) és elkezdtem olvasni. - A mi osztályunkból Kiss Dávid és Risai Zsolt. A 7.b-ből Molnár Tamás és Győri Árpád, 8.a- ból Bessdi Lőrinc és Agád Bende.
Néztem fel a lapból és Danira néztem, még mindig ott volt a mosoly az arcán. :)
- Húú, hát a Lociék keményen fogják nyomatni. - nevette el magát, értettem Lociék nem azok a bulis fajták. Elmosolyodtam, rá néztem a lapomra aztán megint Danira. :)
- Akkor a ti osztályotokból? - kérdezte Bálint a hátam mögül.
- Hát... szerintem senki sem. De most éppen senki sincs a teremben a többi fiú közül. - forgatott egy tollat az ujjai között.
- Oké, értem. - fordultam meg és elindultam az ajtó felé. Minél előbb ki akartam menni, nem szerettem volna összefutni a Domival és Izával. Bálint is elindult utánam, mikor Dani utánam kiabált.
- Bella!! - néztem vissza rá, ő pedig felállt a helyéről. - Esetleg gyere vissza később, akkor talán már mindenki itt lesz.
- Oké, köszi. - bólintottam és elindultam kifele az osztályteremből, eszem ágában sem volt kedvem vissza jönni, még ezt épp, hogy túl éltem. Lementem a szekrényekhez és elővettem a tesi cuccom. Egy pár fiú az osztályunkból már át volt öltözve. Én elindultam a lány öltözök felé és meg kerestem az én osztálytársaimat. Mikor beléptem azonnal elém ugrott Ella.
- Na, mi volt? Hogy nézett rád Dominik? Ohh, látnom kellet volna Izabella hülye fejét!! - ugrált előttem izgatottan. Én letettem a tornazsákom a padra és felnéztem a lányokra, akik egy kört zártak körülöttem.
- Nem volt ott Dominik, se Izabella. - néztem körbe rajtuk.
- Mi van? Akkor kivel beszéltél? - ült le mellém Vanda.
- Danival beszéltem, mert csak ő volt bent a teremben meg pár nyomi. És ő meg azt mondta, hogy szerinte senki sem akar lenni és esetleg jöjjek vissza később. - néztem le a földre és a koszos padlót tanulmányoztam (hát az biztos, hogy a takarító nők nem viszik túlzásba a takarítást).
- És Dani nem is vállalta el? - nézett rám meglepődve Ella.
- Nem és ez zavar is egy picit. - álltam fel és kezdtem ki szedni a tesi ruhámat a zsákból.
- Biztos van valami oka. - simította meg a vállamat Anna.
- Ja, lehet. - vettem le a pólóm és átbújtam a tesi pólómba.


Órák után elindultam haza felé és azon gondolkoztam, vajon miért nem vállalta el Dani a rádiós posztot. Egész nap nem is szóltam már hozzá, ezek után nem tudtam. Még az ebédlőben is külön ettünk, bár néha az asztalunk felé bámult, de én inkább elkaptam a tekintettem.
- BELLA!!!! - üvöltött utánam valaki és ismerős volt nagyon a hangja. Én megfordultam és ő futva felém tartott, majd megállt előttem.
- Igen? - néztem rá Danira és a hangsúlyom kissé mérgesre sikerült.
- Mi a baj? Ma a beszélgetésünk után tökre kerültél. - nézet rám kérdőn és láttam a szemében, hogy kissé megszeppent.
- Semmi, csak volt egy csomó dolgom és így nem tudtam oda menni hozzád, bocsi. - füllentettem.
- Nem hinném, még az ebédlőben sem velünk ebédeltél. Még Barna is kérdezte mi bajod van. - nézet rám már kissé félve. (Barna, Izabella ikertesója. Csak az a különbség, hogy Barna jó fej és kedves, Iza meg nem).
- Tényleg elvoltam foglalva. - néztem őszintén a szemébe.
- Kérlek ne hazudja a szemembe, inkább mond el az igazat, mert én nem értem, hogy min sértődtél meg. - indult el hátra felé, megfordult és ott hagyott.
Na, de jó. :( :( :'(
Egy helyben álltam, még egy ideig és néztem ahogy Dani eltűnik a buszmegálló felé Lőrinccel (osztálytársával, nem Locival). Mikor eltűnt én is elindultam haza felé.

Tanulás közben pittyent egyet a telefonom, felálltam az íróasztalomtól és megindultam a telefonom irányába. Messengeren jött egy üzenet, nagyon csodálkoztam mikor megláttam, hogy kiírt.
Lőrinc: Szia, Bella! :)
Bella: Szia, mizu?
Lőrinc: Semmi veled?
Bella: Semmi
Lőrinc: Figyi, min akadtál ki Daninál?
           Egész úton arról beszélt, hogy nem érti min sértődtél meg
Bella: Én nem sértődtem meg
         semmi bajom
Lőrinc: biztos?
          nekem elmondhatod :)
Bella: biztos, de most nekem mennem kell tanulni bocsi
         szia
Lőrinc: oké szia
           de jobb lenne, ha ezt Danival megbeszélnétek ;)
Igaza van Lőrincnek, holnap személyesen beszélek Danival.

Veszekedés: 5/2 - ennek semmi értelme :(
Lőrinc: 5/5 - azért kedves volt, hogy rám írt :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése