2015. július 7., kedd

Átlagos nap (Október 16., csütörtök)

Tudom, hogy régen hoztam nektek részeket és emiatt nagyon szégyenlem is magam. Sok ok miatt nem volt időm írni pl. nem volt kedvem, nem volt ötletem vagy éppen vendégek voltak nálunk. De most már ezerrel írom az új részeket, mivel mindjárt eljutunk ahhoz a részhez ahonnan egyre izgalmasabb lesz a történet. 
Most is csak egy kisebb részt hoztam, remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. 
Julie Miss**

Október 16., csütörtök
Reggel könnyen kikeltem az ágyból és gyorsan el is készülte. Miközben a tükör előtt álldogáltam és próbáltam valahogy megcsinálni a hajamat, azon gondolkoztam, vajon hogyan kellene köszöntenem a Danit, ha már tegnap egymással gonoszkodtunk.
Végül maradtam annál a döntésnél, hogy nem csinálok semmit se, majd ő el lő a tegnapi dologhoz egy poént.

A sulihoz megint úgy értem oda, hogy nagy tömeg volt. Ilyenkor az út is tele kocsikkal, egyes autók parkolnak, hogy a gyereküket bekísérjék, valaki csak félre áll, hogy kirakja a suli előtt őket. Néha ezt a nagy kocsi forgalmat meg-meg zavarja egy biciklista vagy egy gyalog ember. Mi pont a gyalogok csoportjába tartozunk a családdal. :)
Anyukám néha letud minket kísérni a suliba, ha munka előtt van még egy kis ideje, bár pedagógusként van ránk ideje. :)
Néha én előbb elindulok a suliba, mint Zalán és anya, ilyenkor gyorsan csak elköszönök anyától és sok sikert kívánok neki a munkához, Zalánnal meg megbeszélem, hogy menjek-e érte suli után vagy ne. Hát ma éppen nem kellett. :)
A suliba igyekező diákokat pásztáztam végig a szememmel, hátha Danit is meglátom. Hát...nem pont úgy lett ahogy gondoltam, hogy meglátom és oda szólok neki valami murist.
-Hali, Taylor -fogta meg hirtelen a hátam mögött Dani a vállamat. A frászt hozta rám, egy picit még meg is pattantam.
-Hali -néztem rá gonosz tekintettel.
-Uhh... Mi ez a gyilkos tekintet? -húzta a száját és kinyitotta nekem az ajtót udvariasan. -Hölgyem? -játszotta a kis szerepét, végül én is csatlakoztam. 
-Oh, köszönöm uram. Nagyon figyelmes ön ma reggel -mosolyodtam el és beléptem a suliba, Dani pedig utánam.
-Na, akkor ebből írj egy dalt -sétáltunk a bal oldali lépcső felé, hogy Dani feltudjon menni a terméhez, én pedig a elmegyek a szekrények felé.
-Jaj, oké. Az lesz a címe, hogy "Love Story" -mosolyodtam el és elkanyarodtam a szekrényke folyosójára és hátra felé mentem, hogy még lássam Danit.

-Tökéletes -formált az ujjaival egy kisebb kört, aztán eltűnt, mert felment a lépcsőn és már a fal is eltakarta.
Mikor megfordultam pont neki mentem egy számomra igen fontos személynek, Dominiknak.
-Bocsi -mondtuk teljesen egyszerre és hirtelen elnevettük magukat. Valahogy az volt az a pillanat ami igazán különleges volt, talán nem az ügyetlenségem miatt, hanem amiatt, hogy mindketten röhögtünk a semmin.

Végül elköszönt tőlem egy cuki mosollyal.

Ezen a napon más különleges dolog nem is történt, szokásos órák, szünetek. Mondjuk ének órán megint megmutatta nagy tudását Bence. :)

Taylor Swift: 5/4 -kezdek bele jönni a szerepbe, este még Dani rám is írt hogy haladok-e a dallal :)
Dominik: 5/5-az a mosoly *-*

1 megjegyzés: