2016. július 23., szombat

Remény (November 3., Hétfő)

November 3., Hétfő

Kezdjük ott, hogy a legeslegjobban várt barátom ma nem jött suliba, mivel rájött a hasmenés.
Reggel az ébresztőm kinyomása után, azonnal ráírtam Danira egy sziát, hátha már fent van. Majd lementem egy kávét inni a konyhába.
Egyébként ma volt az első hivatalos nap a suli rádiónál. Így én és a fiúk megyünk be a suliba 6-ra és én el is magyarázom a dolgokat nekik. Ugyan is már be lett szervezve egy gép, a net, így indulhat rádiózás. Nagy nehezen végül minden meglett, egy hónap szervezés után minden összejött.
Kávézás közben Dominik járt a fejemben, hogy hogy tudnék egy kicsivel közelebb kerülni hozzá. Talán sehogy, de próbálkozom. Mindig azt mondják, hogy a remény hal meg utoljára. Az én esetemben is így van.
Visszaérve a szobámba, azonnal ránéztem a telomra.
Dani: szia :)
Bella: te már is fent vagy? 
Dani: ja és nem tudok suliba menni basszameg 
Bella: mert? :/
Dani: fáj a hasam és fosok
Bella: inkább írd azt, hogy hasmenés ;) 
         de azért jobbulást! :) 
Dani: Bocsánat :D 
         köszi :)
Bella: majd akkor beszélünk, mert nekem mennem kell, szia :)
Dani: rendben, hali :)

Az utcára lépve egy kis görcs ült a gyomromban és nem is akartam suliba menni. Nem akartam Domit és Izát együtt látni. Semmi kedvem hozzá és sajnos őket nem lehet csak úgy elkerülni.
Egy pozitívum az volt, hogy most legalább nem fáztam a nagy hidegben, mivel vettem még a szünetben egy jó meleg és szép kabátot. Hát az ára is szép volt mit ne mondjak.
A nap még nem bújt elő a dombok mögül, így fél homályban sétáltam lefelé az iskolába. Mivel nagyon nem is járkáltak autók, így elővettem a fülhallgatóm és betettem egy számot.


Az iskola aulájában már ott várt rám a két berendelt rádiósom. Zsolt és Dávid. Ma ők voltak soron, igaz osztálytársaim, de tartottam tőle, hogy nem fogják jól végezni a munkát, inkább elhülyéskedik, szóval nehéz dolgom lesz már előre érzem. Ráadásul ők ketten az osztály baj keverői, így nem is értem hogy adhattam nekik a melót. Na mindegy, ez még úgy is a próba időszak és ha nem jó rádiósok, akkor letudom őket váltani.
-Jó reggelt fiúk!- mentem oda mosolyogva a legkedveltebb osztálytársaimhoz.
-Hali Bell!- emelte fel a kezét egy pacsira Zsolt.
-Hali!- mosolygott mellette Dávid.
Ez a mosolyuk nem tetszett, volt benne valami olyan "készülünk valamire, véged lesz" üzenet. Azért adtam egy pacsit Zsoltnak aztán elindultam a rádiós szoba felé.
-Látom nem vagytok fáradtak, reggel 6 órakor- nyitottam be a rádiós fülkébe és a bent lévő heverőre leraktam a táskámat, majd elkezdtem a kabátomat is levenni, ami szintén ott landolt.
-Tudod, ezért találták fel az energiaitalt, hogy ne legyél hulla a nem alvástól- kacsintott és nagyon kedvesen, nem törődve az cuccaimmal rádobta a holmijait az enyémre. Döbbenten néztem Zsoltra, aki csak továbbra is mosolygott.
-Vagy azért van a kávé, hogy inkább valami finomabbat és minőségibbet igyál a pocsék mosléknál- tettem arrébb a táskáját az enyémről.
-A kávé is moslék, nem?- vonta meg a vállát.
Asszem ezt megbeszéltük és a legjobb, hogy Dávid bele se szólt.
-Na jó, úgy gondolom, hogy van jobb dolgunk is mint az italok melletti pártolások- nyitottam ki a laptopot és rányomtam a bekapcsoló gombra. Éppen akartam volna leülni a székre, de hirtelen eltűnt alólam. Reflexből hirtelen állítottam meg a testemet, hogy ne a padlón végezzem, hanem megállítottam magam a levegőben. Így sikerült nem taknyolnom egyet és megfékezni a fiúk bugyuta és gyerekes tervét, vagy inkább Dávidét. Mivel hátra néztem láttam, hogy ő húzta ki alólam a széket. Hát kedves mit ne mondjak, és első nap már ilyennel kezd. - Ez ne vicces, de komolyan!
-Jó bocsi- mosolygott idétlenül Dávid és közben vissza tolta alám a széket, Zsolt pedig idétlenül nevetett. De jól kezdődik a napom, nem elég, hogy nem akartam Domi és Iza miatt suliba jönni, még őket is viseljem el reggel korán.
-Kösz nem, jó lesz nekem állni is- sejtettem, hogy újra kifogja húzni alólam a széket, így inkább nem adtam meg neki a megalázásom örömét. - Inkább ülj le te!
-Ohh kösz- ült le nyugodtan, az arcomat pedig egy fanyar vigyor hagyta el.
-Szóval, akkor kezdjük is, mert megy az idő- indítottam el a számítógépre letöltött Spotify programot, erről a legkönnyebb zenéket játszani és nagyjából a világ összes zenéje megtalálható rajta.- Okés, gondolom mind a ketten ismeritek a Spotify programot?
-Persze- mondták egyszerre, közben meg úgy néztek rám mintha hülye lennék.
-Rendben, én egyik délután mentettem el egy csomó albumot, és csináltam is egy ideiglenes dal listát, a mostani slágerekből. Játszatok azokból, meg persze abból is amit a diákok kérnek- mutattam a kijelzőre.
Ők csak bólogattak, mint valami kukák. Így ne tudtam, hogy mit csináljak, inkább csak mondtam tovább.
-Itt van a keverő pult- sétáltam a laptop melletti asztalhoz és bekapcsoltam a rajta lévő kis szerkezetet, ami igazából a hangfalak úgymond "gépezete".- Ezen tudjátok a hangot beállítani és a hangfalakat is igazítani, hogy milyen legyen a hangminőség. Ja és a mikit is itt lehet bekapcsolni.
-Csúcs- mondták egyszerre elkerekedett szemekkel és azonnal oda ugrottak a géphez mind a ketten.
-Rakunk be egy számot- jött oda hozzám Dávid és letakarta a szemem- meglepi és egyben megmutatjuk a tehetségünket.
-Ő...szerintem inkább...- hallottam, ahogy Zsolt villám gyorsan pötyög a billentyűn, majd max hangerőn megszólal egy borzalmasan hangos, káromkodós szám.- Na ne, nee!!
Azonnal eltoltam Dávid kezét a szemem elől és kikapcsoltam a borzalmas zenét.
-Ha nem tudtok kulturális zenét berakni, megfelelő hangerővel, akkor itt van vége fiúk!-fordultam feléjük mérgesen.
-Miért? Ez az- nevetett Dávid.
-Nem, ez nem az- léptem közelebb hozzá és már egy picivel hangosabban mondtam neki a mondandómat.
-Gyerekek ez mi volt?- lépett be az ajtón hirtelen a reggeli ügyeletes tanár.
-Elnézést kérünk, csak egy próba volt- fordultam a tanárhoz.
-Hát lehetne egy kicsivel kulturáltabb zene is- ment ki az angol tanár.
-Látjátok- mutattam a bezáródó ajtó felé.
-Nyugi máá', nem volt semmi- legyintett Zsolt- Amúgy is ez pont egy lájtosabb szám volt!
-Na jó, ennyi és kész. Mert ez, így nem lesz jó, ha egész évben ilyen számokat akartok majd betenni és az egészet nem is veszitek komolyan- szedtem össze a cuccaim és kifele menet lecsaptam a laptop tetejét (úgyse tudják a gép kódját, így nem fogják tudni feloldani).
Ennyi, tutira nem lesznek suli rádiósok. Elég nekem az is amit a teremben csinálnak és mindig miattuk kapunk leszidást az ofőtől. Nem akarok még a többi tanártól is csak miattuk.

Ezek után inkább elvonultam messze a fiúktól és mivel egy csomó időm volt becsengetésig, így letelepedtem a lépcsőre és megnyitottam a messengert.
Bella: asszem a kamilla jó hasmenésre
Írtam Daninak, hátha válaszol. Egy ilyen hülye reggelen jobb egy NORMÁLIS emberrel is beszélgetni, mondjuk virtuálisan, de akkor is.
Dani: tudomXD épp azt kortyolgatom
Bella: ja okés :D 
Dani: :D
Bella: és am hogy vagy? :)
Dani: jól, ha kijön minden XD egy megkönnyebbülés 
Bella: okés, köszi 
         a részletek annyira nem érdekelnek
Dani: épp akartam ragozni :D
Bella: nem kell :D

Egy matek és nyelvtan után, frissítő tesi óra következett. Így a folyosón sétáltunk a szekrényeink felé, hogy kivegyük a tesi cuccainkat.
-Komolyan ezt csinálta veled Dávid és Zsolt?- nézett rám meglepetten Vanda, de a hangján hallottam, hogy azért mérges is.
-Igen, ahogy elmeséltem most nektek, ezt csinálták- bólogattam Vandának.
-Hát, lányok...mint tudjátok én fiú vagyok-állt meg a szekrényénél Bence és kinyitotta azt.- De én nagyon nem bírom őket. 
-Ki bírja őket az osztályból?- vette ki rózsaszínes táskáját a szekrényből Ella.
-Egymást bírják- rántotta meg a fejét Vanda.
-Pff...ja-zártam be a szekrényemet és bevártam a többieket.- De az biztos, hogy ők nem lesznek rádiósok az osztályból, mert velük nem bírnék. Így kereshetek új, komoly embereket.
Néztem rájuk és ekkor láttam, hogy hirtelen kipattant Bence szeme és rám nézett.
-Én is itt vagyok-mosolygott rám, mint egy tejbe tök.
-De Bence, te imádsz az osztályban hülyülni a többiekkel.
-Hát...de átnevezhettem magamat DJ Varsóra is, új hivatás-mozgatta le-föl a szemöldökét, Bence stílusban.-Buli lesz és én csinálom a bulit.
Kezdett el táncolni a folyosón.
-Figyi Bella, Bence tényleg ezerszer jobb választás, mint az a két bunkó fiú-mutatott a táncoló Bencére.
-Igaz-ismertem be.
-És tudok ám' én komoly lenni- hagyta abba hirtelen a táncot.
-Okés, de még kellene még egy ember- mosolyodtam el.
-Képzeld Bella, vannak barátnőid is- mutatott Vanda az ujjával magára. majd Ellára.
-Igen, tudom.
-Akkor, minket is alkalmazhatsz-bólogatott Ella.
-Rendben.
Elindulunk az öltözök felé, majd jöhetett a tesi óra.

Otthon lecke írás közben, állandóan a telefonomat bámultam és nem tudtam nem megállni, hogy ne írjak rá Danira.
Bella: nem unatkozol?
Dani: nem :D 
Bella: csak mert ajánlottam volna filmeket :)
Dani: mondjad :D 
Bella: Paranoia, A nyár királyai, A beavatott
Dani: miről szólnak? 
Bella: küldök előzetest pill.
Gyorsan kikerestem az előzeteseket és elküldtem neki.
Dani:oké
Egy két percet vártam és azonnal kaptam az üzijét.
Dani: Paranoia lesz :D
        köszi(:
Bella: tudtam hogy azt választod
         szívesen, jo szórakozást ;)
Így el is tűnt filmet nézni. Én meg visszatérhettem az izgalmas házimhoz.
-Kell egy pulcsi!!- rontott be hozzám a kedves nővérem, én meg egy nagyot ugrottam az ijedségtől.
-Te jó ég! Hogy tudsz te így berontani?- fordultam hátra, hogy lássam. De ő már célba is vette a ruhás szekrényem.
-Bocsi, csak sietek-turkált a szekrényemben.
-Mész valahova?
-Nem, csak holnapra kéne valami jó pulcsi-dobálta ki a neki nem tetsző pulcsikat.
-Azokat vissza is teszed majd- mutattam a tollam hegyével a széktámlán megtámasztva a kezemet, a kidobált ruhákra.
-Elvihetem ezt a szürkét?-rántott ki egyet a sok közül.
-Az az egyik kedvencem- néztem rá olyan "kérlek, ne vedd fel" arccal.
-Okés, köszi- rohant ki és csukta be maga mögött az ajtót.
-Nem raktad vissza a pulcsijaimat- kiabáltam utána.

Végezve a tanulással és a házival, lefeküdtem az ágyamra és bedugtam a fülemet fülhallgatóval.

Szerencsére ma egyáltalán nem futottam össze Dominikkal, bár egy picit sajnáltam is. Úgy érzem, hogy ebben az évben úgyse fog semmi se történni vele kapcsolatban. Marad minden ugyanaz és egyébként is ő elfog menni. Szerintem semmi értelme magamat rágnom belül, csak élnem kéne az életemet és jól éreznem magamat a körülöttem lévőkkel. Ő pedig csak élje a saját életét, én pedig élem a sajátomat. Ez az! :)
Mostantól nem érdekel mi van vele, két külön úton járunk, hát ez maradjon is így. Mert tudom, hogy ez a két út nem fog összetalálkozni. Ha pedig össze is találkozna, akkor az egy csoda lenne.

Rádió: 5/2- pocsék volt, de legalább találtam új rádiósokat
Dani: 5/5- írt hogy nagyon tetszett neki a fél és hogy holnap már jön suliba, örülök neki
Birdy: 5/5- most rákattantam
Vacsora:5/5- jó kis gyümölcs salit csináltam, fő az egészség

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése